publikaciok / A Biblia szépsége II

ÉRFALVY LÍVIA

Péteri Pál: A Biblia szépsége II. (Válogatott bibliai szövegek magyarázata)

Péteri Pál új könyve, A Biblia szépsége című kötet folytatása, emblematikus bibliai szövegek magyarázatával hozza közelebb az olvasókhoz a Biblia üzenetét. A teológiai és irodalmi megközelítés ötvözése sajátos szövegelemző eljárást eredményezett, mely a bibliai textusok szöveghű, versről versre haladó értelmezésével kívánja feltárni a szent könyv rejtett szépségeit. A szerző világosan rávilágít a Biblia kettősségére. Arra, hogy a Bibliát emberek írták, beleadva a szöveg megformálásába egyéni tehetségüket. A Szentírásra ugyanakkor nem elsősorban a héber irodalom kiemelkedő alkotásaként, hanem a keresztény kinyilatkoztatás szent könyveként tekint, rámutatva az egyes szöveghelyekből kibontható isteni üzenet örökérvényű igazságára. A bibliai textusok magyarázata kapcsán tehát a szövegek irodalmi értékének, nyelvi szépségeinek bemutatása a szakrális szöveg értelmezését szolgálja.
A könyv - talán nem véletlenül - a prófétai meghívások bemutatásával indul. A próféták ugyanis - Isten üzenetét tolmácsoló emberekként - Isten és a nép között tartották a kapcsolatot. Feladatuk minden korban nehéz volt, munkájuk sokszor maradt eredménytelen. Isten azonban megerősítette küldötteit, ereje velük volt. Ezt példázza az első fejezet, mely az Izajás és Jeremiás próféták meghívását leíró bibliai textusokat magyarázza. Izajás próféta a kitartó munka közben írta meg csodálatos könyvét, a ma ismert Izajás-könyv első 39 fejezetét. Hatása olyan nagy volt, hogy a könyv második és harmadik részét is az ő neve alatt jelentették meg a késői utódok. Ez a könyv nemcsak az egész ószövetségi kinyilatkoztatás csúcsa, de egyes fejezetei a világirodalom legszebb szövegei közé tartoznak.
A zsoltárok - Izajás könyvéhez hasonlóan - szintén a héber irodalom és az ószövetségi szentírás legmagasabb rendű költői alkotásai. A 150 énekből álló könyv tartalma az egész emberi életet összefoglalja Isten és ember kapcsolatát állítva a középpontba. „Ezek a két-háromezer éves imák a mai ember gondolatait, érzéseit is tökéletes hűséggel fejezik ki. Az Isten nagysága előtti leborulás, az Isten iránti hála, a szenvedések között fölfakadó panasz, az öröm és ujjongás, az őszinte bűnbánat egyaránt megtalálható ezekben a csodálatos énekekben". A kötet szerzője, aki az irodalom iránt különös érzékenységgel megáldott hittudós, többféle fordítást vet össze a zsoltárok értelmezésekor, mivel a héber költészet nagyszerűségét és a sugalmazott szöveg üzenetét egyaránt át kívánja adni az olvasónak. Célja, hogy a zsoltárok kimeríthetetlen gondolati gazdagságából és formai szépségéből minél többet mutasson meg. A könyv legizgalmasabb zsoltármagyarázata minden bizonnyal a 22. (21.) zsoltár értelmezése, melyet az újszövetségi történések fényében elemez a szerző. Tudjuk, hogy Jézus ezt a zsoltárt imádkozta a kereszten, a zsoltár verseit tehát egyszerre két kontextusban - az ószövetségi szerző szavaként és a kereszten függő Jézus szavaként - értelmezi.
A bibliai textusok alapos ismeretét feltételező olvasatok tehát versenként haladva értelmezik a bibliai szöveghelyeket, rámutatva a költői képek mögött megbújó kinyilatkoztatás értelmére. A módszertani alaposság hátterében az a felismerés áll, hogy a Biblia nyelve képes beszéd, a szöveg értelme tehát nem választható le annak képi kifejezőjéről. Ugyanez vonatkozik a bibliai könyvek műfajára is: „A Szentírással foglalkozó tudománynak egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb része a műfajelmélet. A Biblia 72 könyve közül külön-külön mindegyikről meg kell állapítani, hogy milyen műfajhoz tartozik. A különböző műfajokhoz tartozó könyveket ugyanis szigorúan és kizárólag saját műfajuk törvényei szerint szabad magyarázni." Ez a problémafelvetés legmarkánsabban Jónás könyvének értelmezésekor vetődik fel, hiszen Jónás könyve nem prófétai könyv, hanem tanító elbeszélés, így nem az a kérdés, hogy történetileg igaz-e, hanem az, hogy Isten mit akar ezzel a könyvvel tanítani. A szerző tökéletes elemzőkészséggel mutat rá a cethal „művészi igazságára", arra, hogy az adott mű műfaji keretei közt a cethal Isten erejének és gondoskodó szeretetének képi megfelelője.
Az ismertebb újszövetségi szöveghelyek kapcsán (Jézus születése, Jézus megkísértése, Feltámadás) a kevésbé ismert, apró részletekre is rávilágít a szerző. Gyakran utal a bibliai szöveghelyek megértéséhez szükséges kultúrtörténeti ismeretekre, és - katolikus pap lévén - a történetek teológiai, dogmatikai, erkölcstani vonatkozásaira. A Sirák fia könyvéből kiválasztott részlet az igaz barátságra, a kafarnaumi százados története az igazi emberszeretetre, a talentumokról szóló példabeszéd tehetségünk kibontakoztatására, Mária és Márta története a fizikai és lelki szükségletek harmóniájára, az adópénzről szóló történet kötelességeink teljesítésére tanít.
A katolikus bibliai kánont és a keresztény dogmatikát alapvető kiindulási pontként tekintő szövegértelmezések a Bibliával irodalmi műként foglalkozó érdeklődők, keresők és hívők számára egyaránt tanulságos olvasmányként szolgálhatnak.
(A szerző kiadása, Kaposvár, 2011)

In: Vigilia 2012/4. 320.