publikaciok / Isten bőre

ÉRFALVY LÍVIA

JÁSZ ATTILA: ISTEN BŐRE

Jász Attila 2011-ben megjelent verseskötetének talányos címe leginkább a rétegzettség fogalmán keresztül utal a kötet verseinek - formai és tematikus sokféleségük ellenére is jól körülhatárolható - közös szemléleti hátterére. A hétköznapi események megélésének és feldolgozásának különböző fokozatai, a világ és önmagunk megértésének egyes állomásai, emberi kapcsolataink mélysége vagy felszínessége, emlékeink intenzitása, vagy épp ezek újraélése a művészeti produktumok befogadásán keresztül éppoly rétegzett, mint a transzcendencia megjelenése és felfejthetősége a világban. A kötet versei a fülszövegben megfogalmazott célkitűzés alapján „ugyanazt keresik. Amit ott sejtünk isten bőre alatt, ahogy valójában ott is lüktet, pulzál, csak éppen soha nem megfogható, tapintható. Hántsuk hát le e bőr rétegeit abban a reményben, hogy találunk valamit, ami kapaszkodót nyújt az életünk éléséhez a mélység felszínén." A rétegzettség toposza nem új keletű az irodalmi hagyományban. Peer Gynt hagyma-monológja Ibsen drámai költeményében, Petri György hagyma-metaforája A hagyma szól című versben a szubjektum megismerhetőségét, mélyrétegeinek felfejthetőségét a felszíni rétegek lehánthatóságától teszik függővé. Szintén jól ismert az a Kosztolányi művészetében emblematikussá vált nietzschei gondolat, mely viszonylagossá teszi mélység és felszín fogalmának értelmezhetőségét, amennyiben a felszínt nem a mélység ellentéteként, hanem annak tükröződéseként értelmezi, ami végső soron a mélység megismerését teszi lehetővé a felszínt szemlélő befogadó számára.
A minket körülvevő világ isten bőreként való értelmezése azonban - szerző és befogadó számára egyaránt - új és meglepő asszociációkat hívhat elő. A konkrét élményből táplálkozó versciklusok sem tekinthetők tehát egy-egy biográfiai esemény puszta leírásaként, a kutya elgázolásának története például az Ekkora című versben a „Lélek nélkül milyen nehéz minden." nagyon is átvitt értelmű igazságának felismeréséhez vezeti el az élettelen testet cipelő lírai alanyt. A Fiktív önéletrajzaimból alcímet viselő ciklus „élettörténetei" az emberi lét sebezhetőségéről és a létezés törékenységéről árulkodnak, amit a kötet egyik verse ember és természet sorsának analógiáján keresztül így foglal össze: „Az erdei patak folyton mondja a magáét, / nem hallgat rá senki. Részleteiben / megy tönkre a táj. Sebezhető vagyok / benne én is, akár egy autópályán araszoló / sündisznó..." (Üdvözlet).  A dantei eltévedt ember figurája („Eltévedt éjszakai lepke vagyok."; „Eltévedt kisfiú vagyok."), a céltalan bolyongás a lét erdejében, illetve ennek kapcsán az útkeresés motívuma szintén központi témái a kötetnek. A megoldást egyfelől az interperszonális kapcsolatok jelenthetik, a „világ támasztéka"-ként aposztrofált szerelem (Tengely), és az otthont adó társ: „Eltévedt golyó vagyok. Mire célba értem / volna, valaki megváltoztatta a célpontot. / Azóta száguldok nyom nélkül céltalan. / Remélem, megtalállak, szíved közepébe érve / mindketten otthonra lelünk végre." (Eltévedtek3) Kapaszkodót nyújthat a mélység felszínén, vagyis a transzcendens közelében megélt élet tudata is. Az eltévedt. Angyal a részletekben című ciklus versei az evilági és túlvilága szféra között közvetítő angyalok megjelenítésén keresztül, fiktív vagy valós képzőművészeti alkotások által megihletve értelmeznek újra bibliai eseményeket. Fontos szimbólum e versekben a kéz: Krisztus átszögelt, sokat szenvedett kézfeje, vagy a fájdalmas anya tanácstalanul lelógó bal keze Michelangelo Pietájának vers-transzformációjában. A megváltás pillanatát merevíti ki a kötet nyitóverse is, mely az emberi szenvedés értelmére, sorsfordító erejére is ráeszmélteti a versfelszín alatt babráló értelmezőt: „szögekkel kivert / mozdulatban nem mozdul / a mozdulatlan // szögekkel kivert / mozdulatban megmozdul / a mozdulatlan // szögekkel kivert / mozdulatban mozdul meg / a mozdulatlan" (A lélek bőre).
Saját bevallása szerint „a valóság és a mítosz életteli találkozásának lehetőségei kötik le" a szerzőt, ami megmagyarázza a zenei, irodalmi vagy képzőművészeti alkotások, filmélmények és fotók által kiváltott versreflexiók születését. Külön ciklusokat alkotnak a Basónaplók változatos, központozás nélküli, és így az értelmezés lehetőségeit gyakran kitágító haikui Macuo Basó japán költő nyomán. A haiku formai követelményeinek betartása olykor szokatlan soráthajlásokat eredményez, hasonlóan a szívskarabeusz. Visszapillantott tükör sorszámmal és címmel is ellátott négysorosainak poétikai megoldásaihoz. A bőrfelszín alatti világ bemutatását célzó versek tehát a formai megoldásoktól függetlenül igyekeznek eljuttatni a befogadót a transzcendens közelébe törekvő ember világ- és önmegismeréséhez.
A borító és a ciklusnyitók Nádor Tibor festményének és grafikáinak felhasználásával készültek.
(Napkút Kiadó, Budapest, 2011)

In: Vigilia 2012/3. 238.