K U T A T Á S

Kutatási területem Kosztolányi Dezső prózaszövegeinek és verseinek nyelvi-poétikai vizsgálata. A szerző esztétikai írásaiból kibontakozó nyelv- és irodalomszemléleten alapuló - a nyelv társalkotói szerepét hangsúlyozó, a szó hangzó jellegét, valamint történeti aspektusát előtérbe állító - megközelítésmód segítségével doktori értekezésemben konkrét szövegelemzéseken keresztül mutatom be a Kosztolányi-művek nyelvi-poétikai szerveződését. A szerző költészetszemléletének vizsgálata mindenképpen indokolt, hiszen a Nyelv és lélek írásaiban megfogalmazott poétikai elvek a szépirodalmi szövegek felépülését alapvetően meghatározzák. Az író nyelvelméletének vizsgálata napjaink Kosztolányi-recepciójában kitüntetett helyzetű, Friedrich Nietzsche nyelvi tárgyú írásaival történő "összeolvasása" azonban új szempontokkal gazdagíthatja a kutatást.
Úgy vélem, hogy minden költői szöveg (lírai és prózai egyaránt) egy - az alkotás folyamatában mint nyelvi cselekvésben felépülő - alanyiság megszületésének útját is demonstrálja, mely a prózaszövegek esetében nem azonos a történet hősével, sem az elbeszélés folyamatában létrejövő narratív szubjektummal, még kevésbé az empirikus-biografikus szerzővel. Az életmű viszonylag korai szakaszában született Miklóska, valamint a Hályogműtét című kései novella értelmezése kapcsán az én-konstrukció szövegbeli felépülésének módozatait vizsgálom, miközben elméletileg is tisztázom fabula, narráció, valamint diszkurzív metaforika kapcsolatát a prózaszövegben. A Hályogműtét című írás értelmezése kapcsán az értekezés a textualitás egy másik aspektusával, az intertextualitás kérdésével is számot vet. Kosztolányi prózanyelvének újabb sajátosságait világítja meg a Nero, a véres költő című regény tropologikus működésének feltárása, ami Kosztolányi novelláinak és regényeinek közel azonos nyelvi működésmódjára irányítja a figyelmet.
A költői szöveg vizsgálatára vonatkozó kutatásom szemléleti és módszertani alapirányát a szó külső és belső formájában rejlő szemantikát kibontakoztató szövegről alkotott elképzelésben jelölhetjük meg, melyben a szó mint a humboldti energeia megvalósítója és mint a szöveggenerálás motiváló ereje jelenik meg.
Az értekezés többi fejezetében az imént felvázolt - a szerző elméletileg is megalapozott poétikai gondolkodásához szervesen kapcsolódó - megközelítésmódot igyekszem a Kosztolányi-líra területére is kiterjeszteni. A téma aktualitását mutatja, hogy az elmúlt években a Kosztolányi-líra vizsgálata erőteljesen háttérbe szorult a szerző regényeinek, illetve novelláinak egyoldalú vizsgálata miatt, így a szerző prózanyelvének vizsgálata során elért eredmények nem kerülhettek tágabb értelmezési kontextusba. Kosztolányi verseinek (A játék, Játék első szemüvegemmel) vizsgálata kapcsán a szöveg szubjektumának önértelmezési kísérleteit vizsgálom, bemutatva a lírai szövegek felépülésének sajátosságait. A műértelmezések tapasztalata alapján úgy vélem, hogy a szavak hangformáját, valamint történeti szemantikumát a hangkapcsolat-ismétlődések által aktivizáló vers- és prózaszöveg a köznapi nyelvhasználattól eltérően a szónál kisebb nyelvi egységek szintjén egyaránt rendezett, így értekezésemben figyelmemet Kosztolányi próza- és líranyelvének különbségein túl elsősorban azok közös vonásaira irányítom, jelezve, hogy az esztétikai írásokban kimondott poétikai elvek a szerző regényeinek, novelláinak és verseinek újraolvasásához egyaránt támpontot adhatnak. Vers- és prózaszöveg életművön belüli együttes vizsgálatát célozza az Esti Kornél-szövegkorpusz alapvető sajátosságait feltáró tanulmány, mely a lírai beszélő kérdéskörének felvetésével analóg módón a költői beszédmód prózaszövegbeli problematikájával is számot vet.
A kiválasztott szövegek közös jellemzője, hogy az életmű különböző szakaszainak meghatározó darabjai, amennyiben autopoétikus jellegükből adódóan a költői szöveg létesülésének folyamatát is témává teszik. Az értelmezésre szánt szövegek mindegyike a szubjektum önazonosságának kérdéskörét exponálja az alanyiság szövegbeli felépülésének sajátos és változatos formáit felmutatva. A szövegértelmezések így az életmű egészére rálátást nyújtanak, amit az elemzések kapcsán feltárt életművön belüli intertextuális kapcsolatok tovább árnyalnak.
Kosztolányi életművével kapcsolatos kutatásaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának PhD-hallgatójaként, valamint A szó mint trópus a költői szövegben elnevezésű OTKA-pályázat keretében működött kutatócsoport tagjaként végeztem. Eddigi kutatásom - mivel célzottan a Kosztolányi-szövegek poétikai világának feltárására törekedett - Kosztolányi és a modernség kapcsolatát csak érintőlegesen tárgyalta. A világirodalmi vonatkozások részletes vizsgálata, illetve a Kosztolányi által képviselt poétikai hagyomány továbbélése a mai magyar irodalomban kívül esett a korábbi kutatás keretein, így annak folytathatósága a történeti kontextus kitágításában jelölhető meg. További kutatásaimhoz egykori témavezetőm, Horváth Kornélia, valamint a vezetésével működő Modern líraelméleti és líratörténeti kutatócsoport ad szakmai ösztönzést.
Fő kutatási területem, a magyar irodalmi modernség kiemelkedő alkotójaként számon tartott szerző életművének vizsgálata mellett, rendszeresen írok kritikákat, könyvismertetéseket kortárs szépirodalmi alkotásokról, illetőleg irodalomtudományi munkákról.

Fürst Design 2009