Mátyus Aliz: Kőmadár Zuglóban

Sajátos világ tárul elénk az író-szociográfus Mátyus Aliz új könyvét olvasva, melyet múlt és jelen, álom és valóság, külső és belső történés, élet és irodalom kettőssége hat át. A novellákban különböző idősíkok és helyszínek keresztezik egymást, "a közös múlt képei életre kelnek és kivetülnek a jelenre, el a jövőig". Az emlékképeken keresztül feltárulnak a személyes múlt eseményei, és kibontakoznak az emberi kapcsolatokat meghatározó belső történések is. Az elbeszélő számára nem a cselekmény a fontos, hanem az események hátterében álló motiváló tényezők, az élethelyzetek keltette személyes reflexiók, érzések, gondolatok. Önvallomás ez a novelláskötet, egyes szám harmadik személyben. Az elbeszélő kívülről figyeli önmagát, életét és emlékeit, a novellákban megjelenő életrajzi elemek, a külső referenciával bíró mozzanatok így válnak újraélt valósággá, elbeszélt történetté, irodalmi alkotássá.
A mű középpontjában az elbeszélt hős személyes történetét meghatározó anya-fiú kapcsolat áll, a még kisfiú és a már kamasz Bence alakja, hiszen "mindent neki köszönhet. Megduplázott életét, újraélt gyerekkorát és minden pillanatot, amióta rászegeződhet a figyelme. Sose süttetné magát nélküle gerendának szögelve a vasvári sáncon. Sose melegítené át csontjait a nap. S a tudástól, hogy egyszer ennek vége, sose járná át, mint egy rángás, egy szempillantásnyi időbe zárt zokogás". A novellákban rendszerint egy fénykép, ajándékba kapott könyv, egy dallam és egy verssor, egy helyszín vagy egy álom indítja el az önreflexiót, a múlt leírását és a szereplők köré szerveződő kapcsolatok mélységeinek feltárását. A minden mást felülíró anyaszerep mellett kibontakozik a szerelem, férfi és nő fájdalmas, mégis megnyugvást hozó kapcsolata, találkozás és elválás, megtartás és elengedés drámája, a baráti kapcsolatok adta bizonyosság és a testvéri szeretet. Az élők mellett fontosak a halottak is: az elsiratott szülők és a hozzájuk kapcsolódó emlékképek, a meghalt barátok, az elmulasztott cselekedetek, minden és mindenki, aki "életed egy darabja" volt.
A novellákban kirajzolódik a vidéki és a budapesti élettér, a leégett tanyaház és az olykor élhetetlenné váló, mégis védelmet nyújtó zuglói lakás képe. Az önmagukban is teljes novellák szervesen illeszkednek egymáshoz: az újra és újra felbukkanó szereplőkről egyre többet tudunk meg, az emberi kapcsolatok árnyaltabbá válnak, a látszólag motiválatlan részletek a helyükre kerülnek, a megélt és újraélt események elnyerik értelmüket. A kötetet irodalmi, zenei és képzőművészeti utalások szövik át, az elbeszélő olvasmányélményeken, verssorokon keresztül szól hozzánk. Megjelenik Párizs, Firenze és Róma, a szereplőkre nagy hatást gyakorló Michelangelo, valamint József Attila alakja. A szövegekben jelen lévő szimbólumok - fa, víz, különböző terek, vagy éppen a kötet címéül választott kőmadár - a személyes sors kifejezőivé, a szereplők egyéni szimbólumaivá válnak.
A mű saját keletkezésének történetét is feltárja, az írás során egyik kép idézi fel a másikat, az olvasó különös asszociációs játék részesévé válik. Az olykor tömör, máskor sokszoros összetételekben, halmozásokban bővelkedő, valamint a magyar mondatszórend fellazításában megnyilvánuló sajátos prózastílus intenzív olvasói jelenlétet, aktív befogadói munkát igényel.
A Szeretettel tükrözve című novellából kibontakozó ars poetica a többi írás megértéséhez is kulcsot ad: "Amit írt maga miatt írta. Ha valamit ki kellett adnia magából, jobb volt, ha megírta. Persze mint az összes szörnyűséget, szeretettel tükrözve". Számomra a tükrözés Mátyus Aliz írásművészetének lényegét fejezi ki: tükrözi a múltat a jelenben, az emlékeket az átélés pillanatában, a másik embert önmagában, miközben saját sorsán keresztül beszél az Emberről. (Orpheusz, Budapest, 2005).

Vigilia 2006/7. 558-559.

Fürst Design 2009