Péteri Pál: Elmélkedések az egyházi évre

A bibliai szövegek értelmezése több tudományág közös feladata. Dr. Péteri Pál könyvsorozata a szentírási szövegmagyarázat teológiai ágának praktikus vonulatához kapcsolható, amennyiben a szerző homíliáit - a vasárnapi szentmiséken felolvasott bibliai szövegrészeket magyarázó prédikációit - gyűjti egybe. Az egyházi évet átfogó könyvsorozat első három kötete a kereszténység fő ünnepeinek megéléséhez, valamint az ünnepet megelőző várakozás hasznos kitöltéséhez ad lelki útmutatót. A címválasztás nagyon találó, hiszen a lelkigyakorlatos szövegek sajátosságait idéző gondolatébresztő írások nem csupán az elhangzott szentbeszédek írott változatai, hanem a keresztény élet egészét átfogó dogmatikai és erkölcstani tanítások is.
Az első kötet (Minden ember meglátja az üdvösséget) az adventi és karácsonyi időszak megélésében segít, és advent első vasárnapjától vízkereszt ünnepéig kíséri el az olvasót. Az ünnepkör központi gondolata a várakozás és a beteljesedés, amit az adventi vasárnapokon elhangzó bibliai szövegek igen sokrétűen készítenek elő. Az egyházi év kezdete és a polgári év vége egyaránt a várakozással szorosan összefüggő időbeliség problémájára irányítja figyelmünket. "Az újszövetségi Szentírás eredeti görög szövegében két szót találunk, amely egyaránt az időt jelenti. Az egyik szó a kronosz, a másik a kairosz. Mindkét szót időnek fordítjuk, pedig jelentésük lényegesen különbözik. A kronosz a tőlünk függetlenül hömpölygő idő, amiben minden esemény történik. Ezzel szemben a kairosz a személyes, engem illető, általam felhasználható idő." Az adventi időszak gazdag gondolati tartalma abban is segít, hogy a hömpölygő időfolyamot hogyan tudjuk személyesen megélt, saját idővé alakítani. Ennek egyik alapja az adventi készülettől elválaszthatatlan bűnbánat - életünk és gondolkodásunk gyökeres átalakítása - amit a Szentírás a virrasztás és készenlét fogalmával kapcsol össze. A várakozásba belefáradt ószövetségi népnek Isten a próféták szava által vigasztalást nyújtott, ami a mai ember számára is aktuális üzenet, hiszen a szerző meglátása szerint "igazi vigaszra az szorul, aki átéli az emberi lét alapvető problémáit: a bűnt, és a bűnből fakadó lét kilátástalanságát." Az evangéliumi kinyilatkoztatás értelmében azonban az ember nem kárhozatra, hanem üdvösségre teremtetett - ez karácsony ünnepének legfontosabb üzenete és örömteli ígérete.
A könyvsorozat második és harmadik kötetében (Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük; Valóban feltámadt) a szerző a nagyböjt első vasárnapjától pünkösdvasárnapig elhangzó szentírási szövegek kapcsán elmélkedik a kereszténység legnagyobb misztériumáról, Krisztus haláláról és feltámadásáról. A két kötet beszédei szoros egységet alkotnak, mivel a szenvedés és a megdicsőülés kizárólag egymás fényében értelmezhető. Az elmélkedéseket olvasva világossá válik, hogy a kereszténység még ma is az öröm vallása. "Ebből fakad minden Krisztus-hívő ember legfőbb kötelessége. A kegyelemmel együttműködve élnünk kell Isten gyermekeinek boldog életét. (…) Napjainkban, amikor annyi az elkeseredett ember, nekünk kell a világba belesugároznunk az örömet, hogy Krisztus feltámadt." A szerző megvilágító szövegértelmezései és tanításai minden hívő embernek segítségére lehetnek a kereszténység alapját képező örömhír tudatosabb megélésében, a nem-hívőknek pedig betekintést nyújthat a kinyilatkoztatáson nyugvó keresztény életbe.
A sorozat befejező részeinek megjelenése - melyek az évközi vasárnapok és ünnepek beszédeit, valamint a hétköznapokon ünnepelt szentekhez kapcsolódó elmélkedéseket adják közre - még ebben az évben várható.

(Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2007)

Vigilia 2007/9. 720.