/ publikaciok / Péteri Pál: Legyetek szentek!

Érfalvy Lívia

Péteri Pál: Legyetek szentek! Az egyházi év szentjei

 Péteri Pál könyvének címe kapcsán felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy a XXI. század elején, amikor az életszentség fogalma válságát éli, aktuális-e még a szentek tisztelete. Tény, hogy a katolikus liturgiának ma is része a szentekről való megemlékezés, de vajon nem anakronizmus-e a mai kor emberétől időben és életkörülményekben oly távol álló emberek életpéldájának követésére buzdítani?

A kötet elmélkedései az életszentség számtalan formájának bemutatásán keresztül meggyőznek minket arról, hogy az elmúlt kétezer év során példaképpé váló, és az adott korban nagyon is modernnek számító szentek élete és gondolkodása a ma élő emberek számára is érvényes üzenetet hordoz. Nemcsak a vértanúk és mártírok „hőskorának" számító keresztényüldözések idején, hanem a huszadik században, korunk szentjei között is találunk olyanokat, akik életüket áldozták a krisztusi szeretet gyakorlásáért. Salkaházi Boldog Sára, aki a nyilas uralom idején a vezetése alatt álló rendházban zsidókat bújtatott, a felebaráti szeretet vértanúja éppúgy, mint Apor Vilmos püspök, akit a püspökvárban menedékre találó asszonyok védelmezése közben ölt meg egy orosz katona. A vértanúság azonban a szentté válásnak csak egyik lehetséges módja, számtalan szentként vagy boldogként tisztelt ember példája bizonyítja, hogy a másokért végzett alázatos munka is elvezethet az életszentségre. Nem véletlen tehát, hogy az oly sokrétű feladatot ellátó szerzetesrendek alapítói szinte kivétel nélkül szentté váltak. A kallódó fiatalokat maga köré gyűjtő Don Bosco a szalézi rend alapítójaként, Nolasco Szent Péter a középkorban működő és ma már kevéssé ismert fogolykiváltók rendjének vezetőjeként, Merici Szent Angéla az ifjúság nevelése területén fontos munkát végző Orsolya rend alapítójaként, Szent Ignác a missziós feladatokat is ellátó jezsuita rend életre hívójaként, míg Kalkuttai Teréz anya és az általa alapított rend a betegápolás területén szerzett múlhatatlan érdemeket. A többi rendalapító mellett az ő példájuk is bizonyítja, hogy „egy olyan világban, ahol az embereket gyűlölködés választja el egymástól, a keresztényeknek kell megmutatniuk a mindenkire kiterjedő segítő szeretetet". A nagy egyháztanítók - Szent Atanáz, Szent Anzelm, Aquinói Szent Tamás, Szent Ágoston - élete és munkássága azt mutatja, hogy a tudományos munka és az életszentség is tökéletesen összeegyeztethető egymással. Az eddig felsorolt neveket olvasva azonban tévedés azt hinni, hogy csak az egyházi élet területén kiemelkedő emberek - papok, szerzetesek és apácák - válhatnak az egyház által hivatalosan is kanonizált szentté. Az egyházi év szentjei között szép számmal találunk „civil" szenteket, akik élethivatásuk betöltése közben váltak valamely keresztény erény példa értékű gyakorlójává. A XX. században boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László orvosként, a gyermekét élete árán is megszülő Szent Gianna pedig anyaként vált szentté, ami azt mutatja, hogy ha a szeretet parancsát követjük, bármilyen élethelyzetben szentté válhatunk.

A szentek életét bemutató tényanyag ismertetésén túl a személyükhöz fűződő legendákat, illetve a legendák nyomán továbbélő népi hagyományokat is megemlíti a szerző, de sok esetben kitér az irodalmi és kultúrtörténeti vonatkozásokra is. Megtudjuk például, hogy február 6-án, Dorottya napján, miért szokás a rózsa- és gyümölcsszentelés, miért éppen Szent Flórián a tűzoltók védőszentje, de többek között fény derül arra is, hogy Szent Márk tisztelete hogyan kötődik Velencéhez. Különösen érdekesek a szentek nevével kapcsolatos névetimológiák és ennek kultúrtörténeti vonatkozásai. Szent Kristóf nevének jelentése (Christophoros, azaz Krisztus-hordozó) arra a legendára utal, mely szerint az utasokat a folyón átszállító Kristóf egy ízben a gyermek Jézust is átvitte a vállán a folyó túlsó partjára. Szent Kristóf így lett az utazók, különösen az autósok védőszentje. A szentek életét olvasva tehát sok esetben legenda és történelmi valóság egymásba fonódásának lehetünk tanúi. Ezt a problematikát járja körül a kötet egyik legkiválóbb homíliája, az Assissi Szent Ferencről szóló elmélkedés. A fenti példákból is világossá válik, hogy a szentek tisztelete ma is élő hagyomány, része nemcsak vallási, de kulturális életünknek is.

A szentek ünnepe kapcsán elmondott prédikációk azonban túlmutatnak a puszta tényközlésen, gondolatébresztő elmélkedésekként segítségünkre lehetnek abban, hogy az elénk állított életpéldákat saját életünkben kamatoztassuk.

(A szerző kiadása, Kaposvár, 2008)