"A templomok hidak, hogy megérkezzünk a Dicsőséghez"
Péteri Pál: Róma a templomok városa

Zarándoklatra hív minket a szerző, hogy Róma egy-egy nevezetes pontjáról elindulva felkeressük az örök város szent helyeit. A 650 templomot bemutató könyv nemcsak a fényképekről jól ismert és gyakran látogatott bazilikákról, hanem a külvárosi részeken folyamatosan épülő új templomokról is részletes leírást ad, miközben mind a köztemplomokat, mind a kórházak, szerzetesrendek, iskolák gondozásában álló kápolnákat ismerteti. Az első fejezetben a hét patriarchális bazilikáról olvashatunk, a sort természetesen a kereszténység legnagyobb temploma, a Szent Péter-bazilika nyitja meg. A könyv nem építésük időrendjében mutatja be a templomokat, mégis történelmi és képzőművészeti korokon átívelő időutazásban lesz része annak, aki e könyvet végigolvassa. Róma legősibb temploma a IV. századból maradt ránk, a könyvben bemutatott legújabbat 2005-ben szentelték fel.
Róma régebbi templomainak tervezésében és kivitelezésében olyan művészek kaptak szerepet, mint Bramante, Raffaello, Michelangelo, Fontana, della Porta, Vignola, Maderno vagy Bernini, így érthető, hogy ezen templomok többsége mind külső, mind belső megjelenését tekintve kiemelkedő művészi alkotás. A szerző nem csupán a templomok rövid építészeti bemutatását végzi el, hanem a templomokban található képzőművészeti alkotások - szobrok, freskók, mozaikok, festmények - elemző ismertetését is. A városban található épületek különböző korok és események lenyomatai, rajtuk keresztül mind Róma, mind az egyház kétezer éves történelme kirajzolódik: egyháztörténeti utalásokon keresztül pillanthatunk be az őskeresztények és vértanúk sorsába, a pápaság történetébe vagy a szerzetesrendek életébe. Mivel a régi római templomok egyben temetkezési helyek is voltak, a szerző egy-egy érdekes sírra is felhívja az olvasó és a Rómába látogató zarándok figyelmét.
A könyv írója katolikus pap, a hívő ember áhítatával lép a templomba, amit az ott található csodálatos képzőművészeti alkotások ellenére is elsősorban az imádság házának tekint. Kimondatlanul is azt vallja, amit az írásom címéül választott Gaudí-idézet kifejez. A szerző leírásaiban nemcsak száraz tényeket közöl, hanem az egyes szentekhez, ereklyékhez, kegyképekhez fűződő legendákat is elmeséli, hiszen "Rómában éppen ezek az ősi legendák adják meg egy-egy templom sajátos, máshoz nem hasonlítható hangulatát". Itt a szentek tisztelete élő hagyomány. Sok olyan templomot találunk, melynek névadója hazánkban kevéssé ismert, ezért a könyv írója általában a templom védőszentjét is bemutatja, de utal az egyes templomok magyar vonatkozásaira is. A turisták által kevéssé látogatott templomokban járva a római hitéletbe is betekintést nyerünk. A szerző gyakran reflektál a látogatások során tapasztalt élményeire: számunkra szokatlan időpontokban is találkozhatunk a templomokban imádkozó helybéliekkel.
A várost övező körgyűrű felé haladva egyre több új templomot láthatunk. A klasszikus formákat és anyagokat felváltják az újak, megjelenik a vasbeton, az acél és az üveg. A liturgikus tér kialakítása is újszerű: egyik jellegzetessége, hogy a padokat az oltár körül (fél)körívben helyezik el. Az orgona gyakran a szentély fölött található, az Oltáriszentség pedig külön kápolnában kap helyet. Az új templomok többsége már nem egyszerűen szakrális hely, hanem lelkipásztori központ óvodával, iskolával, közösségi házzal, sportpályával. Ez is mutatja, hogy Rómában aktív hitélet folyik, a templomokat nemcsak építik, hanem használják is. A funkcionalitás azonban nem feltétlenül megy az építészeti megjelenés rovására. "Akik azt hiszik, hogy Rómában csak régen tudtak szép templomokat építeni, azok tévednek. Ma is épülnek minden tekintetben megragadó, művészi szempontból kiemelkedő, ugyanakkor áhítatra hangoló templomok". Ezek közül minden bizonnyal a legkiemelkedőbb a 2003-ban felszentelt Dio Padre Misericordioso (Isten, az Irgalmas Atya) nevet viselő templom. A hajó alakú, három hófehér "vitorlával" beborított épület tervezője Richard Meier, amerikai zsidó építész. "Az általa tervezett templom páratlanul gazdag szimbólumokban. Ez bizonyítja, hogy a vallások között létezik valami titokzatos kapocs, amely lehetővé teszi, hogy egy zseniális zsidó építész megtervezze a világ egyik legnagyszerűbb új katolikus templomát".
A kötetet közel ezer fénykép teszi teljessé, ezek többségét Péteri Anna készítette. A szövegben elhelyezett fekete-fehér fotók már olvasás közben láthatóvá teszik a templomot, a könyv végén található több mint kétszáz színes kép pedig segít az épületek alaposabb megismerésében. Komoly kutatómunkára vall a felhasznált - főként olasz és magyar nyelvű - szakirodalom mennyisége, ám számomra a könyv legfőbb értékét mégis az adja, hogy az itt bemutatott templomokat a szerző az elmúlt 24 évben személyesen kereste fel, és a látottakat tudományos alapossággal, mégis saját reflexióin átszűrve mutatta be. (A szerző kiadása, Kaposvár, 2005)

Vigilia 2006/9. 720.