publikációk / a biblia szépsége

Érfalvy Lívia

Péteri Pál: A biblia szépsége

Válogatott bibliai szövegek magyarázata

 „A biblia a világ legszebb könyve, csak meg kell ismerni". A Biblia könyveinek kimeríthetetlen gazdagságára, az isteni üzenet értelmezésének lezárhatatlanságára és a szentírási szövegek vallási, kultúrtörténeti, irodalmi értékére egyaránt utal Dr. Péteri Pál új könyvének kezdőmondata, mely a bibliai exegézis - értelmezés, magyarázat - tudományának keretein belül törekszik a Biblia szépségének bemutatására. Noha a szerző a szövegekhez teológiai szempontból közelít, és elsősorban a kinyilatkoztatás által hordozott isteni üzenet szépségének kíván tolmácsolója lenni, rendkívüli fogékonysággal mutatja be a szövegek nyelvi szépségét, rámutatva a Biblia irodalmi értékére. „A 150 zsoltár minden bizonnyal a világirodalom legnagyszerűbb alkotásai közé tartozik. Az ember vallásos érzéseit, az Isten iránti feltétlen hódolatot, az őszinte bűnbánatot, az élet bajaiban az Istenhez forduló bizalmat csodálatos költői képekben fejezi ki". Az értelmezésre kiválasztott szövegek történelmi, kultúrtörténeti és vallástörténeti hátterének figyelembevételén túl a szövegmagyarázatok kiindulópontja tehát az a felismerés, hogy a Biblia képes beszéd, vagyis az egyes könyvek emberi szerzői költői képek, metaforák, szimbólumok és retorikai alakzatok segítségével közvetítik a Szentlélek által sugalmazott igazságokat. A szerző ezért már a bevezető tanulmányban felhívja a figyelmet arra, hogy „minden szentírási könyvet saját műfajának törvényei szerint olvassunk. Más egy történeti könyv igazsága és ismét más egy tanító elbeszélésé". A régi korok eseményeinek leírásában gyakran keverednek a történeti tények és az ősi mítoszok elemei, ezért tévedés lenne például a Teremtéstörténetet természettudományos szempontból magyarázni. Az értelmező a legkülönbözőbb műfajú szövegeket válogatta össze a 24 ószövetségi és 32 újszövetségi szakaszt magyarázó könyvbe, hogy az interpretációk segítségével feltáruljon a „szöveg lelke", és a kiválasztott szentírási részek minél teljesebb képet adjanak a Biblia szépségéről. Az ószövetségi történetek kapcsán megelevenedik az Őstörténet, Ábrahám áldozata és Mózes meghívása, valamint Dávid és a választott nép könyörgése, mely a zsoltárokban nyer költői formát. A prófétai jövendölések a Messiás születéséről (Emmanuel-énekek) és haláláról (Ebed Jahve-énekek) az újszövetségi történetekben teljesednek be, érdemes tehát ezeket a szövegértelmezéseket a Gyermekség-evangélium és a Szenvedéstörténet eseményeinek magyarázatával összeolvasni, melyek minden bizonnyal a kötet legmegrázóbb szövegelemzései. Jézus tanításának és példabeszédeinek értelmezése kapcsán a könyv írója dogmatikai, erkölcstani kérdéseket is érint, Szent Pál levelei kapcsán pedig az ősegyház életébe és a keresztény hit alapigazságaiba nyújt betekintést. A kiválasztott igeszakaszok szövegközeli olvasatát minden esetben megelőzi a kontextus feltárása, az előzmények ismertetése, valamint az adott bibliai könyv szerzőjének és a történet szereplőinek bemutatása. Az ó- és újszövetségi kereszthivatkozások szemléletesen mutatják be a bibliai szövegek értelmezésének azon sajátosságát, mely a nem szakrális szövegektől eltérő módón új értelemvonatkozásokkal ruházza fel a szentírási szövegeket, amennyiben az ószövetségi eseményekben és személyekben gyakran az előképet, míg az evangélium történeteiben és Jézus személyében a beteljesedést látja.

A szövegmagyarázatoknak külön érdeme, hogy az értelmező gyakran visszanyúl az eredeti héber vagy görög nyelvű forráshoz, hiszen a fordítások sokszor nem képesek visszaadni az eredeti nyelv által hordozott jelentéstöbbletet. A szómagyarázatok és névetimológiák szintén közelebb viszik az olvasót az isteni üzenet teljesebb megértéséhez. Ahol szükséges, a szerző több fordítást vet össze, utalva a bibliai szövegek ősi nyelvének nyelvi-stilisztikai gazdagságára. A széleskörű biblikus háttérismeret és tudományos tájékozottság ellenére a könyv írója nem száraz tényeket közöl, hanem valódi szövegértelmezéseket nyújt, melyben a tartalmi (teológiai, erkölcstani, dogmatikai tanítás) és nyelvi (irodalmi, stilisztikai) elemzés mellett gyakran a lélektaniság is fontos szerephez jut. A szereplők tetteinek lélektani mozgatórugóit a szövegben elhangzó párbeszédekből kiindulva különleges érzékenységgel tárja fel például Az emmauszi tanítványok vagy a Jézus Pilátus előtt című fejezet. A kötet gondolatébresztő elmélkedései tehát a bibliai hermeneutika számos módszerével élve segítik az olvasót a szentírási szövegek szépségének felismerésében. (A szerző kiadása, Kaposvár, 2009)

Vigilia 2010/4 324.