Péteri
Pál: Elmélkedések az egyházi évre
A
bibliai szövegek értelmezése több tudományág közös feladata. Dr.
Péteri Pál könyvsorozata a szentírási szövegmagyarázat teológiai
ágának praktikus vonulatához kapcsolható, amennyiben a szerző
homíliáit - a vasárnapi szentmiséken felolvasott bibliai szövegrészeket
magyarázó prédikációit - gyűjti egybe. Az egyházi évet átfogó
könyvsorozat első három kötete a kereszténység fő ünnepeinek megéléséhez,
valamint az ünnepet megelőző várakozás hasznos kitöltéséhez ad
lelki útmutatót. A címválasztás nagyon találó, hiszen a lelkigyakorlatos
szövegek sajátosságait idéző gondolatébresztő írások nem csupán
az elhangzott szentbeszédek írott változatai, hanem a keresztény
élet egészét átfogó dogmatikai és erkölcstani tanítások is.
Az első kötet (Minden ember meglátja az üdvösséget) az
adventi és karácsonyi időszak megélésében segít, és advent első
vasárnapjától vízkereszt ünnepéig kíséri el az olvasót. Az ünnepkör
központi gondolata a várakozás és a beteljesedés,
amit az adventi vasárnapokon elhangzó bibliai szövegek igen sokrétűen
készítenek elő. Az egyházi év kezdete és a polgári év vége egyaránt
a várakozással szorosan összefüggő időbeliség problémájára
irányítja figyelmünket. "Az újszövetségi Szentírás eredeti
görög szövegében két szót találunk, amely egyaránt az időt jelenti.
Az egyik szó a kronosz, a másik a kairosz. Mindkét
szót időnek fordítjuk, pedig jelentésük lényegesen különbözik.
A kronosz a tőlünk függetlenül hömpölygő idő, amiben minden esemény
történik. Ezzel szemben a kairosz a személyes, engem illető, általam
felhasználható idő." Az adventi időszak gazdag gondolati
tartalma abban is segít, hogy a hömpölygő időfolyamot hogyan tudjuk
személyesen megélt, saját idővé alakítani. Ennek egyik alapja
az adventi készülettől elválaszthatatlan bűnbánat - életünk
és gondolkodásunk gyökeres átalakítása - amit a Szentírás a virrasztás
és készenlét fogalmával kapcsol össze. A várakozásba
belefáradt ószövetségi népnek Isten a próféták szava által vigasztalást
nyújtott, ami a mai ember számára is aktuális üzenet, hiszen a
szerző meglátása szerint "igazi vigaszra az szorul, aki átéli
az emberi lét alapvető problémáit: a bűnt, és a bűnből fakadó
lét kilátástalanságát." Az evangéliumi kinyilatkoztatás értelmében
azonban az ember nem kárhozatra, hanem üdvösségre teremtetett
- ez karácsony ünnepének legfontosabb üzenete és örömteli ígérete.
A könyvsorozat második és harmadik kötetében (Mi a megfeszített
Krisztust hirdetjük; Valóban feltámadt) a szerző a nagyböjt
első vasárnapjától pünkösdvasárnapig elhangzó szentírási szövegek
kapcsán elmélkedik a kereszténység legnagyobb misztériumáról,
Krisztus haláláról és feltámadásáról. A két kötet beszédei szoros
egységet alkotnak, mivel a szenvedés és a megdicsőülés kizárólag
egymás fényében értelmezhető. Az elmélkedéseket olvasva világossá
válik, hogy a kereszténység még ma is az öröm vallása.
"Ebből fakad minden Krisztus-hívő ember legfőbb kötelessége.
A kegyelemmel együttműködve élnünk kell Isten gyermekeinek boldog
életét. (…) Napjainkban, amikor annyi az elkeseredett ember, nekünk
kell a világba belesugároznunk az örömet, hogy Krisztus feltámadt."
A szerző megvilágító szövegértelmezései és tanításai minden hívő
embernek segítségére lehetnek a kereszténység alapját képező örömhír
tudatosabb megélésében, a nem-hívőknek pedig betekintést nyújthat
a kinyilatkoztatáson nyugvó keresztény életbe.
A sorozat befejező részeinek megjelenése - melyek az évközi vasárnapok
és ünnepek beszédeit, valamint a hétköznapokon ünnepelt szentekhez
kapcsolódó elmélkedéseket adják közre - még ebben az évben várható.
(Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2007)
[
Az oldal tetejére ]