Kutatási területem
Kosztolányi Dezső prózaszövegeinek és verseinek nyelvi-poétikai vizsgálata.
A szerző esztétikai írásaiból kibontakozó nyelv- és irodalomszemléleten
alapuló - a nyelv társalkotói szerepét hangsúlyozó, a szó hangzó jellegét,
valamint történeti aspektusát előtérbe állító - megközelítésmód segítségével
doktori értekezésemben konkrét szövegelemzéseken keresztül mutatom
be a Kosztolányi-művek nyelvi-poétikai szerveződését. A szerző költészetszemléletének
vizsgálata mindenképpen indokolt, hiszen a Nyelv és lélek
írásaiban megfogalmazott poétikai elvek a szépirodalmi szövegek felépülését
alapvetően meghatározzák. Az író nyelvelméletének vizsgálata napjaink
Kosztolányi-recepciójában kitüntetett helyzetű, Friedrich Nietzsche
nyelvi tárgyú írásaival történő "összeolvasása" azonban
új szempontokkal gazdagíthatja a kutatást.
Úgy vélem, hogy minden költői szöveg (lírai és prózai egyaránt) egy
- az alkotás folyamatában mint nyelvi cselekvésben felépülő - alanyiság
megszületésének útját is demonstrálja, mely a prózaszövegek esetében
nem azonos a történet hősével, sem az elbeszélés folyamatában létrejövő
narratív szubjektummal, még kevésbé az empirikus-biografikus szerzővel.
Az életmű viszonylag korai szakaszában született Miklóska,
valamint a Hályogműtét című kései novella értelmezése kapcsán
az én-konstrukció szövegbeli felépülésének módozatait vizsgálom, miközben
elméletileg is tisztázom fabula, narráció, valamint diszkurzív metaforika
kapcsolatát a prózaszövegben. A Hályogműtét című írás értelmezése
kapcsán az értekezés a textualitás egy másik aspektusával, az intertextualitás
kérdésével is számot vet. Kosztolányi prózanyelvének újabb sajátosságait
világítja meg a Nero, a véres költő című regény tropologikus
működésének feltárása, ami Kosztolányi novelláinak és regényeinek
közel azonos nyelvi működésmódjára irányítja a figyelmet.
A költői szöveg vizsgálatára vonatkozó kutatásom szemléleti és módszertani
alapirányát a szó külső és belső formájában rejlő szemantikát kibontakoztató
szövegről alkotott elképzelésben jelölhetjük meg, melyben a szó mint
a humboldti energeia megvalósítója és mint a szöveggenerálás
motiváló ereje jelenik meg.
Az értekezés többi fejezetében az imént felvázolt - a szerző elméletileg
is megalapozott poétikai gondolkodásához szervesen kapcsolódó - megközelítésmódot
igyekszem a Kosztolányi-líra területére is kiterjeszteni. A téma aktualitását
mutatja, hogy az elmúlt években a Kosztolányi-líra vizsgálata erőteljesen
háttérbe szorult a szerző regényeinek, illetve novelláinak egyoldalú
vizsgálata miatt, így a szerző prózanyelvének vizsgálata során elért
eredmények nem kerülhettek tágabb értelmezési kontextusba. Kosztolányi
verseinek (A játék, Játék első szemüvegemmel) vizsgálata
kapcsán a szöveg szubjektumának önértelmezési kísérleteit vizsgálom,
bemutatva a lírai szövegek felépülésének sajátosságait. A műértelmezések
tapasztalata alapján úgy vélem, hogy a szavak hangformáját, valamint
történeti szemantikumát a hangkapcsolat-ismétlődések által aktivizáló
vers- és prózaszöveg a köznapi nyelvhasználattól eltérően a szónál
kisebb nyelvi egységek szintjén egyaránt rendezett, így értekezésemben
figyelmemet Kosztolányi próza- és líranyelvének különbségein túl elsősorban
azok közös vonásaira irányítom, jelezve, hogy az esztétikai írásokban
kimondott poétikai elvek a szerző regényeinek, novelláinak és verseinek
újraolvasásához egyaránt támpontot adhatnak. Vers- és prózaszöveg
életművön belüli együttes vizsgálatát célozza az Esti Kornél-szövegkorpusz
alapvető sajátosságait feltáró tanulmány, mely a lírai beszélő kérdéskörének
felvetésével analóg módón a költői beszédmód prózaszövegbeli problematikájával
is számot vet.
A kiválasztott szövegek közös jellemzője, hogy az életmű különböző
szakaszainak meghatározó darabjai, amennyiben autopoétikus jellegükből
adódóan a költői szöveg létesülésének folyamatát is témává teszik.
Az értelmezésre szánt szövegek mindegyike a szubjektum önazonosságának
kérdéskörét exponálja az alanyiság szövegbeli felépülésének sajátos
és változatos formáit felmutatva. A szövegértelmezések így az életmű
egészére rálátást nyújtanak, amit az elemzések kapcsán feltárt életművön
belüli intertextuális kapcsolatok tovább árnyalnak.
Kosztolányi életművével kapcsolatos kutatásaimat a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának PhD-hallgatójaként,
valamint A szó mint trópus a költői szövegben elnevezésű OTKA-pályázat
keretében működött kutatócsoport tagjaként végeztem.
[ Az oldal tetejére ]