"A
templomok hidak, hogy megérkezzünk a Dicsőséghez"
Péteri Pál: Róma a templomok városa
Zarándoklatra
hív minket a szerző, hogy Róma egy-egy nevezetes pontjáról elindulva
felkeressük az örök város szent helyeit. A 650 templomot bemutató
könyv nemcsak a fényképekről jól ismert és gyakran látogatott
bazilikákról, hanem a külvárosi részeken folyamatosan épülő új
templomokról is részletes leírást ad, miközben mind a köztemplomokat,
mind a kórházak, szerzetesrendek, iskolák gondozásában álló kápolnákat
ismerteti. Az első fejezetben a hét patriarchális bazilikáról
olvashatunk, a sort természetesen a kereszténység legnagyobb temploma,
a Szent Péter-bazilika nyitja meg. A könyv nem építésük időrendjében
mutatja be a templomokat, mégis történelmi és képzőművészeti korokon
átívelő időutazásban lesz része annak, aki e könyvet végigolvassa.
Róma legősibb temploma a IV. századból maradt ránk, a könyvben
bemutatott legújabbat 2005-ben szentelték fel.
Róma régebbi templomainak tervezésében és kivitelezésében olyan
művészek kaptak szerepet, mint Bramante, Raffaello, Michelangelo,
Fontana, della Porta, Vignola, Maderno vagy Bernini, így érthető,
hogy ezen templomok többsége mind külső, mind belső megjelenését
tekintve kiemelkedő művészi alkotás. A szerző nem csupán a templomok
rövid építészeti bemutatását végzi el, hanem a templomokban található
képzőművészeti alkotások - szobrok, freskók, mozaikok, festmények
- elemző ismertetését is. A városban található épületek különböző
korok és események lenyomatai, rajtuk keresztül mind Róma, mind
az egyház kétezer éves történelme kirajzolódik: egyháztörténeti
utalásokon keresztül pillanthatunk be az őskeresztények és vértanúk
sorsába, a pápaság történetébe vagy a szerzetesrendek életébe.
Mivel a régi római templomok egyben temetkezési helyek is voltak,
a szerző egy-egy érdekes sírra is felhívja az olvasó és a Rómába
látogató zarándok figyelmét.
A könyv írója katolikus pap, a hívő ember áhítatával lép a templomba,
amit az ott található csodálatos képzőművészeti alkotások ellenére
is elsősorban az imádság házának tekint. Kimondatlanul is azt
vallja, amit az írásom címéül választott Gaudí-idézet kifejez.
A szerző leírásaiban nemcsak száraz tényeket közöl, hanem az egyes
szentekhez, ereklyékhez, kegyképekhez fűződő legendákat is elmeséli,
hiszen "Rómában éppen ezek az ősi legendák adják meg egy-egy
templom sajátos, máshoz nem hasonlítható hangulatát". Itt
a szentek tisztelete élő hagyomány. Sok olyan templomot találunk,
melynek névadója hazánkban kevéssé ismert, ezért a könyv írója
általában a templom védőszentjét is bemutatja, de utal az egyes
templomok magyar vonatkozásaira is. A turisták által kevéssé látogatott
templomokban járva a római hitéletbe is betekintést nyerünk. A
szerző gyakran reflektál a látogatások során tapasztalt élményeire:
számunkra szokatlan időpontokban is találkozhatunk a templomokban
imádkozó helybéliekkel.
A várost övező körgyűrű felé haladva egyre több új templomot láthatunk.
A klasszikus formákat és anyagokat felváltják az újak, megjelenik
a vasbeton, az acél és az üveg. A liturgikus tér kialakítása is
újszerű: egyik jellegzetessége, hogy a padokat az oltár körül
(fél)körívben helyezik el. Az orgona gyakran a szentély fölött
található, az Oltáriszentség pedig külön kápolnában kap helyet.
Az új templomok többsége már nem egyszerűen szakrális hely, hanem
lelkipásztori központ óvodával, iskolával, közösségi házzal, sportpályával.
Ez is mutatja, hogy Rómában aktív hitélet folyik, a templomokat
nemcsak építik, hanem használják is. A funkcionalitás azonban
nem feltétlenül megy az építészeti megjelenés rovására. "Akik
azt hiszik, hogy Rómában csak régen tudtak szép templomokat építeni,
azok tévednek. Ma is épülnek minden tekintetben megragadó, művészi
szempontból kiemelkedő, ugyanakkor áhítatra hangoló templomok".
Ezek közül minden bizonnyal a legkiemelkedőbb a 2003-ban felszentelt
Dio Padre Misericordioso (Isten, az Irgalmas Atya) nevet viselő
templom. A hajó alakú, három hófehér "vitorlával" beborított
épület tervezője Richard Meier, amerikai zsidó építész. "Az
általa tervezett templom páratlanul gazdag szimbólumokban. Ez
bizonyítja, hogy a vallások között létezik valami titokzatos kapocs,
amely lehetővé teszi, hogy egy zseniális zsidó építész megtervezze
a világ egyik legnagyszerűbb új katolikus templomát".
A kötetet közel ezer fénykép teszi teljessé, ezek többségét Péteri
Anna készítette. A szövegben elhelyezett fekete-fehér fotók már
olvasás közben láthatóvá teszik a templomot, a könyv végén található
több mint kétszáz színes kép pedig segít az épületek alaposabb
megismerésében. Komoly kutatómunkára vall a felhasznált - főként
olasz és magyar nyelvű - szakirodalom mennyisége, ám számomra
a könyv legfőbb értékét mégis az adja, hogy az itt bemutatott
templomokat a szerző az elmúlt 24 évben személyesen kereste fel,
és a látottakat tudományos alapossággal, mégis saját reflexióin
átszűrve mutatta be. (A szerző kiadása, Kaposvár, 2005)