RólamKutatásOktatásPublikációkHírekLetöltésFórumFőlap

Érfalvy Lívia

Személyiség és változás

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Irodalomtudományi Intézete a Pázmány Irodalmi Műhely sorozat korábbi kiadványai (Tanulmányok, Források) mellett 2003-ban új alsorozatot indított útjára Opuscula Litteraria címen. (Sorozatszerkesztő: Hargittay Emil). A címválasztás mindenképpen motivált, hiszen az új kiadványsorozat magyar szakos hallgatók irodalmi dolgozataiból, "művecskéiből" nyújt válogatást. Az első kötet (Tudományos diákköri dolgozatok) a XXVI. Országos Tudományos Diákköri Konferencián szerepelt dolgozatokat, míg a 2004-ben megjelent Személyiség és változás a 2003-2004-es tanév legjobb hallgatói dolgozatait adja közre. "A dolgozatok elméleti magalapozottságukban és közelítésmódjuk módszertanában a konzulensek eltérő kutatási területéhez és irodalomtudományi beállítódásához kapcsolódnak: a kötet így, ha részlegesen is, de az Intézetben folyó oktatói-kutatói munka sokszínűségéből is ízelítőt ad." - olvashatjuk a Személyiség és változás előszavában.
A négy szövegelemzést és három, a szerzői életmű egészét érintő munkát közreadó tanulmánykötet címe a szerkesztő szándéka szerint a dolgozatok tágabb témájának közös vonásaira utal. Noha az írások a személyiség kérdésköréhez eltérő irányból közelítenek - a biográfiai szerző-személy, az elbeszélő, vagy éppen az alkotás nyelvi folyamatában teremtődő szubjektum felől - minden esetben egyfajta személyiségfogalom kialakításához adnak támpontokat.
Dózsa Andrea Ludovico Antonio Muratori reformeszméi az olasz nyelvű szakirodalom tükrében című írása több szempontból is egyedülálló a kötetben: egyfelől a vizsgált korszakot, másfelől a feldolgozott szövegek nyelvét tekintve. A dolgozatíró Muratorit, a katolikus felvilágosodás itáliai történetének központi alakját mutatja be, a felvilágosodáshoz és az egyházhoz való viszonyán, valamint a Della regolata devozione című művén keresztül, ami Muratori törekvéseinek összefoglalásaként értelmezhető. Dózsa Andrea Muratori eszmerendszerének alapvető vonásait hét pontban foglalja össze, miközben olyan - az adott téma tekintetében laikusnak mondható olvasó számára is érdekes - kérdéseket érint a vizsgált szerző művei kapcsán, mint a történeti kritika vagy éppen a babonák elleni küzdelem. A dolgozat végső soron a személyiségnek a világ átalakítására tett kísérleteit járja körül.
Keller Tamás Gárdonyi regényeinek életrajzi vonatkozásait vizsgáló dolgozata az empirikus szerző és művei kapcsolatát állítja a vizsgálódás középpontjába. A dolgozat kiindulópontja az a felismerés, hogy a "fennálló világrend merevsége és átjárhatatlansága" és ennek következményeként "a világ abszurditásával találkozó Én vergődéseinek" ábrázolása Gárdonyi regényeinek állandó témája. Ennek hátterében a dolgozatíró véleménye szerint az író válással végződő házassága áll. Sajnálatos, hogy az életrajzi elemek regénybeli tükröződésének vizsgálata ennek az egy életrajzi mozzanatnak a nyomon követésében kimerül. Még sajnálatosabb, hogy a vizsgálat tárgyává tett négy regény - A lámpás, Az a Hatalmas Harmadik, Ábel és Eszter, Ida regénye - értelmezése nem lép túl a regények cselekményének ismertetésén, így egyáltalán nem ad (új) olvasatot. Noha a szerző felismeri, hogy a regények azonos "tematikus motívumokra" épülnek és ezek cselekményszervező erővel bírnak, a művek összehasonlító vizsgálata a közös vagy hasonló cselekménymozzanatok listázását adja csupán, vagyis az interpretáció elmarad. A motívum-fogalom tisztázása után érdekes lenne annak vizsgálata, miként épülnek be ezek a cselekményelemek a cselekmény egészébe, és hogyan hoznak létre egymástól mégis eltérő narratívákat, szövegeket. Felmerül továbbá a kérdés, hogy célszerű-e ilyen közvetlen viszonyt feltételezni a biográfiai szerző személyes élményei és az elbeszélt történet között. Az életrajzi esemény ugyanis elbeszélt történetté alakul, ami az irodalmi szöveg önreferencialitásához vezet. Gárdonyi Az a Hatalmas Harmadik című regénye éppen ezt reflektálja, amennyiben magát a szövegalkotást, a személyes történet elbeszélt/megírt történetté alakulását is tematizálja.
Zalányi Kinga Márai Krúdy-élményét bemutató dolgozata több szempontból is újszerűnek mondható. Amellett, hogy a Szindbád hazamegy című regény intertextuális működésmódját tárja fel, Márai prózájának a posztmodern magyar próza irányába mutató vonásait is bemutatja. A Márai irodalomszemléletét bemutató fejezet olyan filozófiailag és poétikailag egyaránt megkerülhetetlen kérdéseket vet fel, mint a nyelvben való lét tapasztalata, nyelv és gondolkodás viszonya, illetve az irodalmi szövegek egymásrautaltságának tapasztalata. Konkrét szöveghelyek összevetésével a dolgozatíró kimutatja, hogy Márai Szindbád-regényében Krúdy világának megidézése egyfelől a közös tematikus elemeken, másfelől Krúdy stílusának imitálásán keresztül történik. "Márai regényének poétikai kérdése ebből következően az, hogy miként lehet egy már meglévő történetet - Krúdy életének és műveinek történetét - elbeszélni, újraalkotni. A posztmodern próza irányába mutat, hogy a szövegalkotás helyett az újraalkotás, az írás helyett az újraírás mozzanata dominál." Úgy vélem, a dolgozat továbbírása során célszerű lenne feldolgozni az intertextualitás elméleti irodalmát és a kutatás eredményeit beépíteni a szövegvizsgálatba.
Jani Anna dolgozata Babits Mihály Gólyakalifa című regényéhez a szöveg narrációs szervezőelve felől közelít és mindenekelőtt a narrátor szerepkörének körüljárásához kíván újabb szempontokat adni. A célkitűzés hátterében az a felismerés áll, mely szerint "Babits regényében a narrátor pozíciója meglehetősen sokszor változik, és ez a cselekmény vonulatára nézve is változásokat idéz elő. A narrátor a szöveg egyfajta értelmezőjeként jelenik meg a számunkra, akit tekinthetünk úgy, mintha a regény írója volna, de tekinthetjük a regény szereplőjének is, aki a naplóírás közben újraértelmezi múltját, szerepköre tehát nem behatárolható." A regény keletkezését és recepcióját áttekintő fejezet - mely egyfelől a szövegváltozatokat, másfelől az értelmezés hátterében álló pszichológiai-filozófiai munkákat veszi számba - több szempontból is problematikus. A dolgozat szerzője a szöveg módosulásait minden esetben narrációs változásnak tekinti, holott ezek gyakran stilisztikai, illetve adott esetben az elbeszélés modalitását érintő változások, melyek a szöveg narratív struktúrájában nem idéznek elő változást. A szövegváltozatok "narrációját" érintő problémafelvetés ("melyik szövegdokumentumot tarthatjuk a narráció szempontjából hitelesebbnek, és melyik szöveganyagban fejeződik ki megfelelőbben a szerzői intenció") ebből adódóan szintén kérdéses. Úgy vélem, hogy ennek hátterében mindenekelőtt szerző és elbeszélő fogalmának tisztázatlansága áll. Noha a dolgozat szerzője a szöveg narrátorát a történet elbeszélőjeként határozza meg, úgy tűnik, időnként mégis inkább a biografikus szerzővel azonosítja. Valódi narrációs kérdésekkel (mint például a narrátor nézőpont-változása és ennek hatása a szöveg szerveződésére) csupán a dolgozat utolsó fejezete szembesíti az olvasót. A dolgozat erőssége ebből adódóan nem a narrációt érintő vizsgálódás, hanem sokkal inkább a regény hátterében álló pszichológiai jelenségre irányuló kutatás. Jani Anna (Rába György nyomán) leszögezi, hogy a Babits-regény középpontjában nem a személyiség-megoszlás, hanem az emlékezés kérdése áll, és Théodule Ribot Az emlékezés betegségei című könyve alapján részletesen vizsgálja emlékezés és felejtés problémáját, ennek regénybeli megjelenését, illetve álom és emlékezés bonyolult viszonyrendszerét a műben és a művön kívüli valóságban.
Szintén narrációelméleti kérdéseket érint Gyutai Zsuzsanna, aki a Perényi szabadulása, illetve a Bestiárium Transylvaniae kapcsán a történeti narratíva poétikai szerepét vizsgálja Láng Zsolt regényeiben. A dolgozat valóban azt nyújtja, amit ígér: a történeti narratíva kérdéskörét tárgyaló irodalomelméleti munkák - mindenekelőtt Ricoeur, Iser, Hayden White, Jauss és Thomka Beáta írásainak - alapos és reflektált áttekintése után Láng Zsolt Bestiáriumának a "történelemmel kialakított sajátos kötődését és a történetmesélés átértékelt tradícióját" vizsgálja, mivel "a történelmi regények átértékelése olyan kapcsolatteremtő gesztusként fogható fel, mely a megszakítások után újra folytatni kívánja a történeti műfajt." Az idézett részlet is mutatja, hogy a dolgozatíró a regényértelmezés kapcsán számot vet a hagyomány folytathatatlanságának jellegzetesen posztmodern kérdésével. A szöveg anekdotikus jegyeinek bemutatása mellett az elemzés mindenekelőtt az időbeliség kérdését járja körül, Láng Zsolt regényeiben ugyanis az emlékezés fiktív időtapasztalata átalakítja az elbeszélések múlt-jelen-jövő linearitásán alapuló logikáját. "Az új időtapasztalat szövegkonstruáló szerepe azt a feszültséget hivatott megteremteni, amellyel az elbeszélő ön- és világmegismerési folyamata során szembesül." Idő, emlékezés és történetalkotás bonyolult kapcsolatának vizsgálatánál a bergsoni, gadameri és borgesi időfogalom egyaránt érvényesül. A narrátor azonosságkeresése című fejezet új szempontokat ad a személyiségfogalom megközelítéséhez, amennyiben az elbeszélő regénybeli átértelmezéséről ad számot.
A kötetben olvasható két verselemzés - Burits Eszter Lét, mítosz, írás, illetve Béres Bernadett Személy és szemantika című dolgozatának - közös elméleti alapja az a Humboldtra és Potebnyára visszamenő nyelvszemlélet, mely a nyelvet nem ergonnak, azaz "készterméknek", hanem energeiának, folyton keletkező dinamikus létezőnek tekinti. Ez a nyelvfelfogás a nyelvi jel dinamikus megközelítését is maga után vonja, számolva a szó eredendően metaforikus természetével, amennyiben a nyelvi jelet nem kétosztatú, statikus nyelvi jelként, hanem háromosztatú, dinamikus jelként értelmezi. A belső forma, vagyis a szó legközelebbi etimológiai jelentése, a nyelvi jel harmadik, a jelölő és a jelölt között egyfajta tertium comparationisként közvetítő eleme, mely a szónak a hétköznapi használatban kihunyt történeti jelentéseit őrzi, s általuk egyszersmind azokat a mitologémákat, szertarásokat és irodalmi motívumokat, melyek szövegeiben ezek a jelentések valamikor aktualizálódtak. Mindkét dolgozat számot vet ennek verselméleti következményeivel, amennyiben a versszöveget nem zárt rendszernek, hanem folyamatnak tekinti, olyan folyamatnak, melyben az új (reszemantizált) költői nyelv által új szubjektum születik. "Irodalmi szövegek esetében nyelvileg megalkotódó szubjektumról, szövegszubjektumról beszélünk, mely nem azonos a szöveget létrehozó, s így már a szöveg létrejötte előtt is létező szerző személyével. Ez az alanyiság a szövegszervező erőkben létesül és soha nem fejthető meg teljesen, mindig marad belőle valami föltárhatatlan." - írja Burits Eszter Nemes Nagy Ágnes Között című versét elemző írásának elméleti alapvetéseként. Ennek értelmében a szerző a között szó költői szemantikájának felépülését vizsgálja, amit elsősorban a versben aktivizált szimbolikus jelentések (a négy őselemhez kötődő mitológiai párhuzamok, továbbá a bibliai és keresztény jelentéshagyományhoz kapcsolódó versszimbólumok) kibontásán keresztül valósít meg. A Hangzás, írás, szubjektum című fejezet a vershangzás vizsgálatán, valamint a hangzásmetaforizáció jelenségén keresztül a vers utolsó versszakának autopoétikus természetét szem előtt tartva arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a vers költői, diszkurzív témája maga a versalkotás küzdelmes folyamata. Ezt a feltevést támasztja alá a szöveg belső intertextuális kapcsolatainak (Mesterségemhez, Fák) vizsgálata is. A szerző az elemzés során levont következtetéseket Nemes Nagy Ágnes esszéiből vett idézetekkel támasztja alá, miközben folyamatosan reflektálja az alkalmazott elemzési módszer, illetve szemléleti alapállás rokon vonásait a költő irodalomról és versről vallott felfogásával.
Béres Bernadett egyfelől interpretatív, másfelől verselméleti kérdéseket tárgyaló dolgozata Petri György Csak egy személy című versének diszkurzív poétikai elemzése mellett "a XX. század végi magyar líra új verstani jelenségével, a rondó versforma szinte előzmények nélküli megjelenésével és elterjedésével" szembesíti az olvasót. Béres Bernadett a Petri-vers interpretációját a szöveg sajátos nyelvi-poétikai szerveződésének vizsgálatán keresztül alkotja meg, amennyiben a beszédesemény helyett a versnyelv "létrejöttének hogyanjára" irányítja figyelmét. A verselemzés ennek értelmében nem csupán a szöveg szintaktikai, morfológiai és retorikai vizsgálatát végzi el, hanem a versritmus változása által ritmikailag, illetve az ismétlődés által retorikailag kiemelt szavak szemantikai emlékezetének feltárását is. Mindezt figyelembe véve a dolgozatíró megállapítja, hogy a szöveg eltávolodik a referenciális szerelmi témától, míg a személy(esség) kérdését a cím, a belső formák aktivizálódása és a ritmikai elhajlások által többszörösen is reflektálja a versszöveg. A beszélő szubjektum "interszubjektumként" való újjászületése tehát a versszöveg különböző szintjein realizálódik. "Amikor tehát a vers utolsó sorában a második sor és a vers címe (csak egy személy) visszatér, a személyt már nem a versszöveg kezdeti énjeként, hanem poétikai transzformációkon keresztül újjáalakított, a "te"-vel egyesült alanyként értelmezhetjük." A tanulmány negyedik fejezete a rondó formacsalád áttekintése kapcsán a témára vonatkozó német nyelvű szakirodalom alapos ismeretéről és produktív feldolgozásáról tesz bizonyságot, míg a fejezet további részében a rondó magyar verstani szakirodalomban betöltött helyéről kapunk részletes és átfogó ismertetést. Ennek bemutatása azért szükséges, mivel a Petri-versben két versforma - a rondó és a triolet jellemzőinek - egyesítése zajlik le, aminek eredményeként a szövegben nemcsak egy új "szövegszemélyiség", de egy új versforma is létrejön.
Úgy vélem, a Személyiség és változásban mind a szerzői életműveket vizsgáló írások, mind a szövegelemzések elmélyült munkáról és komoly háttérismeretről adnak számot még akkor is, ha az egységes koncepció és a koherens nyelvezet nem minden tanulmány esetében teremtődött meg.
A dolgozatok témavezetői: Alexa Károly (Gyutai Zsuzsanna), Horváth Kornélia (Béres Bernadett, Burits Eszter), Nagy László (Dózsa Andrea), és Sipos Lajos (Jani Anna, Keller Tamás, Zalányi Kinga).
(Szerkesztette Horváth Kornélia, PPKE BTK, Piliscsaba, 2004)