Rónay
László: Márai Sándor
Rónay
László közelmúltban megjelent Márai-monográfiája több évtizedes kutatómunka
eredménye. A szerző első - Márai Sándor 1948-ig tartó pályaszakaszát
bemutató - összefoglaló munkája a második világháború után emigrációban
alkotó író visszatérését szolgálta a hazai irodalmi köztudatba, míg
a nyolc évvel később, 1998-ban kiadott második Márai-könyv megjelenését
az életmű iránti fokozódó érdeklődés hívta életre. A napjainkban tapasztalható
Márai-kultusz - műveinek újabb kiadása és (újra)olvasása -, valamint
az elmúlt másfél évtizedben napvilágot látott összefoglaló munkák és
műelemző tanulmányok eredményei indokolttá tették egy összegző, immár
az életmű teljességével számot vető monográfia megírását.
Rónay László új könyvének egyik fő érdeme, hogy Márai életművét egységes
egészként kezeli. Miközben mind a Magyarországon publikált, mind pedig
az emigrációban írt művekről részletes ismertetést ad, a szövegek keletkezésének
folyamatába is betekintést nyújt. Igaz az egységes szemléletmód műfaji
szempontból is: az alapvetően kronologikus felépítésű munka az életműben
újra és újra visszatérő irodalmi témák különböző műnemekben, műfajokban
való ismétlődésére éppúgy reflektál, mint a művek hátterében álló irodalmi
hatásokra, vagy társadalmi, politikai eseményekre. A könyv olvasása
kapcsán kirajzolódik Márai szépirodalmi és publicisztikai írásait egyaránt
meghatározó irodalom-felfogása, melynek központi kérdése élet és irodalom,
hatalom és művészet kapcsolata. Márai szerint az igazi író csak akkor
lehet hiteles krónikása az életnek, ha vállalja a magányt és kizárja
életéből a hétköznapok történéseit. Noha Márai mindvégig vallotta az
író szellemi és politikai függetlenségének fontosságát, az Európában
zajló változások, majd később az emigráció hátterében álló magyarországi
politikai események őt is állásfoglalásra késztették. Az európai szellemiség
védelmében írott cikkeiben élesen felszólalt a nácizmus térhódítása
ellen: a hitleri propaganda működését bemutató Messiás a Sportpalastban
című cikke publicisztikájának kiemelkedő alkotása. Márai első pályaszakaszának
visszatérő témája Európa, mely elveszítette hagyományos értékeit. Az
Istenek nyomában című közel-keleti útirajzában arra keresi
a választ, meríthet-e a változó, eltömegesedő és elgépiesedő Európa
az ősi tapasztalatokból. Márai a kor válságát elsősorban a polgári életforma
válságaként élte át, a kilátástalansággal küzdő Európa megmaradásának
egyetlen esélyét a polgári demokrácia megőrzésében látta. A háború küszöbén
álló Európa a főszereplője Napnyugati őrjáratának is: a kontinens
nagyvárosait járva arra a felismerésre jut, hogy a nyugati kultúrát
csakis az emberi műveltség mentheti meg az újabb háborútól. Noha Máraira
hatott Spengler Der Untergang des Abendlandes című munkája,
Thomas Mannhoz hasonlóan sohasem hitt abban, hogy az európai kultúra
leáldozóban van. Még a fasizmus idején is bízott abban, hogy átmeneti
jelenség szemtanúja, melyet a polgári kultúra tud majd megfékezni. 1941-es
"második őrjáratában" a Kassára visszatérő Márai arra keresi
a választ, mennyiben felelős az író Európa sorsának alakulásában. Az
európai szellemiség háború alatti sorsáról ad látleletet Európa
elrablása című útinaplójában, melyben későbbi műveinek visszatérő
gondolata, a kereszténység megtartó erejének felismerése is megfogalmazódik.
Az egyéniség fejlődésének idealizált rajzát adja Márai Egy polgár
vallomásai című művében, melyben a polgári életforma megváltozásának
következményei mellet az egyéni és történelmi idő feszültségének bölcseleti
kérdésével is számot vet. Rónay László a regény irodalomtörténeti jelentőségét
hagyományteremtő szerepében látja, a városi polgári életforma ábrázolása
Márai előtt alig volt témája a magyar irodalomnak. A polgári életforma
megváltozása és az idő különféle síkjainak feszültsége a Féltékenyek
című regénynek is központi témája. Márai 1937-ben kiadott regényében
"teljes érettségben mutatkoznak meg azok a stíluselemek, amelyeket
rajongói csodáltak, s amelyek alapján még bírálói is benne látták ekkoriban
a modern magyar regény megteremtőjét, Proust hazai megfelelőjét"
- írja Rónay. A pillanat, az egyéni idő átélésének fontosságát írja
meg Márai Sirály című kisregényében is: a háborús fenyegetés
miatt nyomasztóvá váló történelmi időben a hősök az egyéni idő fedezékéből
reflektálnak az életre.
Rónay László monográfiája a művek tartalmi ismertetésén túl azok stilisztikai,
poétikai jellemzőit is bemutatja: a zenei szerkesztésmód (Vendégjáték
Bolzanóban, Eszter hagyatéka), a szavak kifejezőerejébe vetett
hit megingása (A sziget, Varázs című színmű, illetve egyes
versek), a naplóforma (Bébi avagy az első szerelem, A nővér)
a cselekményességet fellazító belső monológok (Déli szél, Válás
Budán, A gyertyák csonkig égnek), a műfaji keretek felbontása (A
zendülők) vagy éppen azok ironizálása (Szegények iskolája)
Márai alkotásainak alapvető sajátosságai. Mivel sem az anyagmennyiség,
sem az életmű megközelítésének szempontjai nem tették lehetővé poétikai
értelemben vett szövegelemzések beépítését, a szerző mindvégig utal
az egyes művekről írott önálló értelmezésekre, és gyakran a tanulmányokban
megfogalmazott eltérő álláspontok szembesítését is elvégzi. A hivatkozásokból
mind a korabeli-, mind napjaink Márai-recepciója, egy-egy mű esetében
- mint például a Kassai polgárok című színmű, vagy a Vendégjáték
Bolzanóban regény kapcsán - a befogadásban bekövetkező változás
is kirajzolódik. A világirodalmi kánonba bekerült művek (Béke Ithakában,
San Gennaro vére, A gyertyák csonkig égnek) kapcsán a szerző az
európai Márai-recepció tanulságaira is kitér, és rámutat arra, hogy
Márai néhány műve önértékén túli jelentőséget kapott. Noha A gyertyák
csonkig égnek című kisregényt nyugati méltatói Schnitzler, Zweig
és Musil műveivel rokonítják, "nehéz szabadulni attól az érzéstől,
hogy mai elismertsége nagyobb, mint művészi értéke" - véli Rónay.
Márai publicisztikai írásait és Naplóit vizsgálva a monográfia
szerzője rávilágít Márai és az európai irodalom, illetve Márai és a
magyar irodalom kapcsolatára, műveinek elődjeihez, példaképeihez való
kapcsolódására. Noha a kor európai művészetét jól ismerő Márai ízlését
elsősorban nem a magyar irodalom eseményei és alkotásai irányították,
Krúdy Gyulát, a magányos, világtól elvonuló írót, mindvégig példaképének
tartotta. Szindbád hazamegy című regényében Krúdy utolsó napját
eleveníti meg, miközben az "öreg Szindbád" alakján keresztül
arra keres választ, mi az író hivatása a világban. A Mikó utcai szomszéd,
Kosztolányi Dezső hatása elsősorban korai novelláiban és tárcáiban érződik,
de olykor - amint erre Szegedy-Maszák Mihály felhívta a figyelmet -
a témaválasztás szintjén is megmutatkozik (például a Mágia
című elbeszéléskötet történelmi elbeszélései kapcsán). Irodalomszemlélete,
a magyar nyelv iránti elhivatottsága szintén Kosztolányival rokonítja,
ugyanakkor Arany János, akit a magyar nyelv mesterének tartott, a Naplók
tanúsága szerint az emigrációban is napi olvasmánya volt.
Korai regényei (A mészáros, Idegen emberek) még a német expresszionizmus
hatását tükrözik, a polgári értékrend, illetve a művészi és polgári
életforma kettősségét ábrázoló regényeinek azonban már a klasszikus
értékeket valló Thomas Mann egyik ösztönzője. Elbeszélés-technikájára
többek között Proust és Gide hatott, utóbbi rendszeres olvasmánya volt.
Rónay László meglátása szerint Márai befelé forduló, vallomásos jellegű
világ- és önreflexióiban (A négy évszak, Ég és Föld) Marcus
Aurelius és a sztoikus életszemlélet hatása nyilvánul meg, míg Bergson
időszemléletét, Spengler pedig kultúrszemléletét befolyásolta.
Rónay László monográfiájának további érdeme, hogy az életműre koncentrál,
nem terheli az olvasót felesleges biográfiai adatokkal. A művek hátterében
álló életrajzi eseményeket elsősorban a közel fél évszázadon át irodalmi
igénnyel írt Naplók bemutatása kapcsán ismerhetjük meg, a személyes
sorsot befolyásoló történelmi hatások a művek - elsősorban a publicisztikai
írások - elemzése közben bontakoznak ki, az emigráció egyes állomásaira
pedig az ott írt művek kapcsán utal a szerző, így az életrajzi adatok
valóban az életmű teljesebb megértését szolgálják.
Az emigrációs évek meghatározó eleme a múlt felé fordulás. A személyes
múlt feldolgozása és az önigazolás a mozgatója az Olaszországban írt
San Gennaro vérének. Föld, föld !.... című vallomásos
krónikája történelmi hűséggel egyesíti az életrajzot, a korrajzot és
a lelki folyamatok ábrázolását. Naplói - különösen a Márai
által kihagyott részek - az amerikai életformával azonosulni nem tudó,
vállalt magányát egyre nehezebben megélő író gondolatvilágába nyújtanak
betekintést. Az igazi folytatásaként íródott Judit... és az utóhang
szintén a személyes sors hátterében álló történelmi események bemutatásán
keresztül szembesít a polgári életforma pusztulásával, az "utóhangon"
keresztül pedig az amerikai emigráns-lét is felvillan előttünk.
A történelmi múlt számára aktualizálható eseményeit transzformálta irodalmi
szöveggé történelmi regényeiben. Az 1800-as évek Brazíliájában játszódó
Ítélet Canudosban a naturalista képalkotás eszközeivel mutatja
be a céltalan öldöklést. Történelembe ágyazott példázata, a Rómában
történt valami saját meggyőződésének regényesítése, melyben a politikai
változás lehetőségének reménytelensége fejeződik ki. Az inkvizíció idején
játszódó Erősítő című regényben azt vizsgálja, hogyan lehet a szeretetből
embertelen erőszak a hatalom nyomására. Az 1938 óta többször átdolgozott
Harminc ezüstpénz (megjelenés éve 1983) középpontjában Jézus
áll: az első részben az író elmélkedéseinek tárgyaként, a másodikban
mint születő legenda kortársai párbeszédében.
Noha a több oldalas - olykor többször is idézett - szövegrészletek megnövelik
a kötet terjedelmét, egyben megkönnyítik az életműben való tájékozódást,
és segítik az olvasót egy átfogó Márai-kép kialakításában.
A kötet az Akadémiai Kiadó gondozásában, a Nemzeti Klasszikusok sorozat
részeként jelent meg 2005-ben. Sorozatszerkesztő Sipos Lajos.